Móricz Zsigmond: Róka, meg a favágó

Le is út, fel is út,
Róka koma futva fut.
Elől tűz, hátul víz,
Reszket benne minden íz.

Sűrű erdő, rengeteg,
Még sem talál rejteket.
Köröskörül kopó csahol,
Lába nyomán vadász lohol.

- Jaj, favágó apóka,
Bajba vagyon a róka.
Bujtasson el engem gyorsan,
Meghálálom százszorosan.

Jól van, jól van, te róka,
A kunyhóm jó búvóka.
Hanem aztán majd meglátom,
Mit ér a szó, jó barátom.

Dirr! durr! - itt a vadász.
- Hej favágó, mit csinálsz?
- Faricskálok árnyelet.
- Róka koma hol lehet?

Mondjad már, hogy láttad-e?
- Beszélgettem is vele.
- Mikor láttad? hol van? merre?
- A múlt télen kószált erre.

- Hej favágó, vakapád,
Tedd bolonddá nagyapád.
Szalad már a vadász újra,
Nem néz rá az intő ujjra.

A bütyök ujj mutogatta:
Ott kuksol az ebugatta!
Dirr! durr! - a vadász már
A cserjésben messze mászkál.

- Hóha, hóha, ne te né!
Róka koma elmennél?
Ez a barátság, ez a hála?
Az ígéret füstbe szálla?

- Róka vagyok, szóltál értem,
Szóval hát köszönöm szépen.
De ujjoddal azt intetted,
Hogy nem kívánsz hálás tettet.