Oscar Wilde: Le jardin

A liljom hervadt szirmai
porlódnak arannyá alant
és az utolsó vadgalamb
a fáról turbékolva hi.

Leng száraz szárán csüggeteg
a napraforgó feketén
s a szerte kertnek közepén
nyargalja lomb a szeleket.

S gyül együvé mint hótömeg
a tejfehér viráglevél
s a rózsa szirma szemfedél
piros selyemből a fünek.

/Ford.: Babits Mihály/