Oktalan kín, te, szivemen
mindig maró, keserü sajgás,
melyen se asszony, se bajtárs
nem enyhitett még sohasem,
halálvágyam, harcoltam eddig,
de most békét kötök veled,
átadom dúlt életemet,
égesd, szabdald, rombold, ha tetszik.
Kígyót is megbűvöl a szem:
nem birtalak kiirtani,
hát most munkádat figyelem,
féreg, bolond sebész, aki
lelkemben sohasem pihensz:
rombolsz, de nem fájsz: érdekelsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése