Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeket.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeket.
Te homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjtszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket felhők, sasok.
Vad villámok, jó hangyák, kicsi csigák,
vigyázz reájuk hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok:
tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése