Vitkovics Mihály: A boldog férfi

Ha nap felkel, minden éled,
Minden fűszál felvirúl:
Rózsa keble lengve széled
S illatozva szétpirul.

Ha fekete nagy szemednek
Égi fénye rám derűl:
Megjön kedve bús szívemnek,
S víg érzésbe elmerűl.

Érzem mily nagy kincset bírok
Szerelmedben hív alak!
Örömkönnyet gyakran sírok,
S teli mellyel áldalak.

Boldogságomnak nincs híja,
Megvan amit szeretek!
Szívemet csak egy gond víja:
Örökké nem élhetek.