Vitkovics Mihály: Életphilosophia

Mint forog a világ,
Mint sürög sok ország,
Fognak-e bomlani,
Vagy egybe állani?
Nincs gondom ilyekkel.

Maradok békével,
Kedvemre élek,
Kényre henyélek,
Kancsót ürítek,
Kedvet merítek.

Felőlem mit cseveg,
Más reám mit fecseg,
Nem tartom eszembe,
Nem öntöm szívembe:
Bízom egy Istenbe
És becsületembe.
Kedvemre élek,
Kényre henyélek,
Kancsót ürítek,
Kedvet merítek.

Úgy töltöm éltemet,
Ne bánjam létemet:
Igazság szerelme,
Jóvoltom védelme:
Egyenest beszélek,
Senkitől sem félek.
Kedvemre élek,
Kényre henyélek,
Kancsót ürítek,
Kedvet merítek.

Dolgaim folytatom,
Megkerűl falatom:
Nem vágyok magasra,
Csak takarékosra:
Van annyi, mennyi kell,
Nem halok meg éhhel.
Kedvemre élek,
Kényre henyélek,
Kancsót ürítek,
Kedvet merítek.

Ha pajtás látogat,
Aki nem válogat,
Szelek egy karajkát,
Kapom a kulacskát.
Egymásra köszöntjük,
Kortyait hörpintjük.
Kedvemre élek,
Kényre henyélek,
Kancsót ürítek,
Kedvet merítek.

Ha fejem felhevül,
És hölgyem mellém ül,
Megölel kezével,
Ingerel szemével:
Így leli kedvemet,
S boldogít engemet.
Kedvemre élek,
Kényre henyélek,
Kancsót ürítek,
Kedvet merítek.

A vidám lelkeket,
Vig énekeseket
Keresem és velek
Versenyt énekelek:
Jó kedvre tüzelem,
Csókolom, ölelem.
Kedvemre élek,
Kényre henyélek,
Kancsót ürítek,
Kedvet merítek.

Mért törjem fejemet,
Kínozzam eszemet,
Úgy se tart az élet,
Ezer vagy száz évet!
Kisebb mindúntalan,
Egyet fújsz s oda van.
Kedvemre élek,
Kényre henyélek,
Kancsót ürítek,
Kedvet merítek.