Mint ezüstszínű glória,
Haja ugy köríti fejét.
Ó, nem is illetheti őt
Más, drágább, igazabb fejék.
Ez a szent, fehér diadém,
E tündöklő, szép hab-selyem,
Nem is trónolhatott soha
Hozzája méltóbb, jobb helyen.
Összeillenek nagyon ők.
Mindkettő jóság, tisztaság,
Szelídség ragyogó jele,
Hisz soha jobb, szentebb anyát.
Hisz' soha nemesebb szívet,
Lelket tisztábbat, mint övé!
Illik ez ezüstglória
Meggyötört homloka köré.
Nem őt, önmagát disziti,
Nem adott fényt, de nyert vele,
A jóság fényét, amivel
A szivem még ma is tele.
Még haja sem volt ily fehér,
Ez vonta tiszta fénybe őt,
De most a fényár összefolyt,
S glória lett feje fölött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése