Hűs, barna téli délután
tanult a sok-sok kisdiák.
Az ablakon lassan, bután
eső dobolt melódiát.
A tanterembe régi kép,
az átkozott Káin rohant,
Ábel halott volt s égi-szép,
mellette vérvörös a hant.
Fönn a tanító, száraz agg,
ruhája vásott és kopott,
alakja vézna, roskatag
és harsogott, ahogy szokott.
A sok gyerekhang - üde, friss -
utána mondta mint panaszt,
százszor és százezerszer is
és milliószor ugyanazt.
Hűs, barna, téli délután
tanult a sok-sok kisdiák.
Az ablakon lassan, bután
eső dobolt melódiát.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
tanult a sok-sok kisdiák.
Az ablakon lassan, bután
eső dobolt melódiát.
A tanterembe régi kép,
az átkozott Káin rohant,
Ábel halott volt s égi-szép,
mellette vérvörös a hant.
Fönn a tanító, száraz agg,
ruhája vásott és kopott,
alakja vézna, roskatag
és harsogott, ahogy szokott.
A sok gyerekhang - üde, friss -
utána mondta mint panaszt,
százszor és százezerszer is
és milliószor ugyanazt.
Hűs, barna, téli délután
tanult a sok-sok kisdiák.
Az ablakon lassan, bután
eső dobolt melódiát.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése