Ki látott már elefántot? Aki nem látott még, nézze meg ezt a képet itten. Nagyapám rajzolta Afrikában, egy kétemeletes tejfeles fazék tetején ülve, mikor az elefánt éppen sétára indult.
Mert az elefánt sétálni is szokott, kivált ebéd után, mikor jóféle füvekkel, édes gyümölcsökkel jóllakott.
Ez az elefánt azt gondolta magában:
"Jó ám ebéd után egyet kortyintani. Gyerünk a vízre!"
Elsétált a vízhez. Beledugja az orrát, és úgy fröcsköli a vizet a szájába, mint a szódásüveg, ha megnyomják.
- Ejnye, de jót is mulatok én! - mondotta az elefánt.
Pedig a bokorban ott leskedett rá a veszedelem. Ez a veszedelem Kongó úrfi volt. Kongó úrfi szerecsen és fekete, mintha tintában szokott volna fürdeni.
Hát mondom, ez a Kongó úrfi ott leselkedett az elefántra a bokorban. Nyílpuska volt nála.
- Agyonlövöm - szólott - az elefántot. Jó lesz a bőre sátornak, az agyarából meg csinálok labdának való golyókat.
Azzal belelőtte a nyilat.
- Jaj de fáj! Jaj de fáj! Fáj a bőröm, mitől fáj? - Így kiáltott az elefánt, miközben a könnye is potyogott.
Kongó úrfi meg várta, hogy hogyan hal meg az elefánt.
De az elefánt nem halt meg. Kihúzta oldalából a nyilat, és ahogy Kongó úrfit megpillantotta, így szólott:
- Ejnye, te gézengúz! Hát te akartál engem megölni? No, megállj csak! Majd adok én neked!
Szalad ám Kongó úrfi, ahogy csak bírja az ina. De az elefánt is szalad. A föld reng alatta. Hopp! Egyszer csak megvan a szerecsen. Megfogta a fülét.
- Jaj de fáj! Jaj de fáj! Fáj a fülem, nagyon fáj!
Így kiált most Kongó úrfi. Aztán könyörög az elefántnak, hogy eressze el.
- Te engem meg akarsz ölni, én meg eresszelek el? - felelt az elefánt. - Nem oda Buda! Belefojtalak a vízbe!
Bele is mártogatta egynéhányszor, aztán fölemelte magasra.
- Mégse fojtalak bele - mondja -, hanem od'adlak a krokodilusnak. Gyere csak, gyere csak, krokodilus, gyere!
Meghallja a krokodilus a hívást. Odaúszik nagy sietve.
- Éppen egy kis szerecsenpecsenyére éheztem - mondja az elefántnak. - Vesd ide no, hadd kapom be!
Kongó úrfi most könyörgött csak kétségbeesetten:
- Jaj, tekintetes, nagyságos, méltóságos elefánt úr! Jaj, mindjárt bekap a krokodilus!
- Ugye, te élhetetlen, te félted az életedet, de a másét meg nem sajnálnád elvenni!
Azzal elkapta a krokodilus orra elől, és beledobta a tüskés kaktuszok közé.
- Alászolgája, úrfi - mondotta - , máskor ha elefántra vadászol, vigyázz a magad bőrére.
Azzal odébb sétált méltóságos nyugalommal, az orrán keresztül csöndesen trombitálva.
Kongó úrfi pedig tán még ma is szedegeti az apró tüskéket a bőréből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése