Mint hasas tehénke, együgyűen
bámul és álldogál a réten,
az ég alján az eszüsthasú
hold apadni készül éppen,
apadni készülnek a tengerek.
Eszébe jut a sok gyerek,
akik a szobába zárva bőgnek,
az ablakrács kockáin kidugják
fejüket és leskelődnek,
pillájuk véreres rózsaszirom.
Lassan elindul, hallgat,
mint hasas tehénke rózsaszín
hátulját ringatva ballag,
fölötte sziporkáznak a csillagok.
Szive szörnyű hangosan dobog,
de ezt maga sem érti,
megáll, magára néz: belülről
apró lábak rúgásait érzi…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése