Gömbölyödnek az áldott asszonyok,
az élet újra tőrbecsalta őket,
a szétszaggatott kisdedek helyett
szülik, szülik az új, friss csecsemőket.
Minden érik, és minden gömbölyül,
új bor feszíti hordókban a dongát,
gömbölyödik az alma és a nő
ragyogva hordja öklöző porontyát.
Nincs emlékezés, nincsen iszonyat,
a tűzmart föld teherbe esett újra,
s nehéz testével gömbölyűn gurul
a nap körül, új csóktól kivirulva.
Gömbölyödik a karcsú holdkaréj
s a végtelen tér gömbölyű hasában
gömbölyű bolygók szülnek csillagot
és új csibék feszengnek a tojásban.
Érik a gyermek anyja köldökén,
új Kisded kell az átkozott világnak…
a csontok és a koponyák hegyén
gyereke lesz boldog kis Máriának!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése