Nagy Lajos: A szemtelen légy

Különös, hogy az emberek a legyet szemtelennek mondják. Mert a légynek van szeme. Mégpedig kettő. És akkorák ezek a szemek, hogy ha az embernek a teste nagyságához viszonyítva akkora szemei lennének, hát - a rájuk való pápaszem hússzor annyiba kerülne, mint így.

Az emberek azt is mondják, hogy: szemesnek áll a világ. Ez nyilván azt jelenti, hogy az jár jól, aki mindent lát, mindenről idejében értesül, mindenütt ott van, s amiről csak lehet, leszedi a tejfölt. Nos, a légy ilyen. Mindent meglát, mindent megszimatol, mindenütt ott van, ott van az ember homlokán, orra hegyén, sétál a kockacukron, mihelyt beadják az embernek reggelire azt a csésze tejet, a légy már rászáll, és szedi róla a tejfölt. Szóval a légy szemes. És éppen ezért mondják róla, hogy szemtelen. Van-e, aki ebben egy szikrányi értelmet lát?

De mindegy. Az emberek a legyet szemtelennek mondják, s így érthető, hogy Kronperzék is valahányszor azt a szót kimondják, hogy "légy" - mindig elébe tették a jelzőt: "szemtelen". Kronperz és neje, Kronperzné. A gyerekek nem.

Kronperzné a nyáron számtalanszor sóhajtott fel: "Ez a sok szemtelen légy!" Mert hát sokan voltak a legyek, és ide-oda röpködtek a lakásban, lebegtek a leves fölött, sőt már korán reggel, amikor Kronperzné még aludt, rászálltak az arcára, kezére, s tapodták rózsaszín bőrét. Úgyhogy Kronperznét mindig a szemtelen legyek ébresztették föl.

Az ifjabb Kronperzek egyike egyszer a természetrajzot tanulta. A légynek hat lába van - olvasta hangosan a könyvből.

- Mondd úgy, hogy a szemtelen légynek! - szólt közbe Kronperz, az apa, mert még csak október volt, még bőven akadt légy a lakásban, s az egyik éppen Kronperz papa füle kagylóját bizsergette.

- Itt csak az áll, hogy ' a légy" - okvetlenkedett az ifjabb Kronperz.

- Akkor írd oda, hogy: "szemtelen"!

Ez a kis eset, mondom, októberben történt. Már októberben hidegre fordult az idő, elkezdett esni az eső, a legyek kissé megfogyatkoztak. De azért akkor is, ha a levegőben kalimpáltak, a terített asztalon futkoztak, vagy az ablaküvegnek feszülve, jobb ügyhöz méltóan erőlködtek, hogy kijussanak a szabadba, Kronperz és Kronperzné csak így titulálták őket: "Ezek a szemtelen legyek."

Novemberben már fagyott. Decemberben azután már csak egyetlen légy volt a Kronperz lakásban. Egy aggkori érelmeszesedésben szenvedő, lomha röptű, lassú járású légy. De hát hiába. Hiába volt ez a légy öreg és beteg, hiába viselkedett szerényen, mert csak az úgyszólván neki jutott morzsákon élt, hiába volt egyetlen annyi ezer közül, mégiscsak a szemtelen légy volt. Még akkor is, amikor semmit sem csinált, amikor órákon, néha napokon át nem is mutatkozott.

- Hol van az a szemtelen légy? - reklamálta őt ilyenkor Kronperz.

A legyek, az élőn kívül, november és december hónap folyamán elhullottak. Vagy elmentek, elbújtak. Isten tudja, hová lettek, csak nem voltak. Legföljebb egy-egy fekete, aszott légyhullát lehetett látni néha a falon vagy az ebédlőszekrény márványlapján.

- Ezt a szemtelen Julist, ha így takarít, ki fogom dobni - jelentette ki Kronperzné.

Bizony, a szemtelen jelzőt még Julis is a légy miatt kapta. Egy napon, már úgy karácsony felé, meglátta Kronperz a legyet. A csillár körül körözött. Olyan lassan, hogy szinte bámulatos volt, hogy nem hull le.

- Nézd, még él ez a szemtelen légy! - így Kronperz Kronperznéhoz. A kégy azután nem mutatkozott többé. Julist már előbb megszidták, mire az olyan nagytakarítást rendezett, hogy légynek többé hullája sem volt fölfedezhető.

Egy délután leheveredett Kronperzné a díványra. Behunyta a szemét, újra kinyitotta. Várt, hogy Kronperz menjen már le a kávéházba, s ő szundíthasson egyet. Egyszer csak meglátott egy kis fekete piszkot, valami határozatlan alakú foltot, rögöt, göböt, maszatot vagy masszát a világos színű falon. Méltatlankodva kiáltott fel:

- Na nézd azt a szemtelen legyet!

Kronperz oda nézett, ahová a neje tekintete szegeződött. Ő is meglátta a légyhullát. Ezúttal azonban még nem értette ő sem, hogy miért szemtelen a légy. De Kronperzné már szolgált is a magyarázattal:

- Odadöglött nekem a szép, tiszta falra!