Gárdonyi Géza: A mindentudó kalap

Volt nagyapónak egy sima szőrű, magas tetejű, fekete kalapja. Sokszor meséltek arról. Azt mondták, hogy aki azt a kalapot a fejére teszi, mindent tud.

Lám, a nagyapó is milyen okos, mindenhez ért: tud olvasni az újságból, szépen szóló fűzfa sípot farag, malmot csinál a papirosból, sőt azt is meg tudja mondani, hogy hányat mutat az óra.

És mindez a sok tudomány tudjátok-e, hol van?

A nagy fekete kalapban.

Sokszor szerette volna a fejére tenni Pista ezt a mindentudó kalapot, de sohasem adták oda. Azt mondták neki, hogy még nem tud eléggé vigyázni a drága kalapra, majd ha nagyobb lesz!

Pista csudálkozva nézte a nagy fekete kalapot. Néha megesett, hogy a saját fejére álmodta, és ilyenkor annyi mindent tudott, hogy maga is bámult rajta: házat, hajót épített könnyűszerrel, meg tudott számlálni egy zsák diót, sőt egyszer repülni is tudott a kalappal, mint a madarak.

Egy délután a díványon aludt nagyapó. Olyan mélyen aludt, hogy arra sem ébredt föl, mikor Pista kinyitotta az ajtót.

A mindentudó kalap a kis asztalon feketéllett, s egy széken ott voltak nagyapó felső ruhái is.

Pistának a szeme szikrázott örömében. Lábujjhegyen osont a kis asztalhoz, és a fejére nyomta a mindentudó kalapot.

A kalap nagy volt. Az egész feje beleszaladt. Legelőször is azt tapasztalta, hogy sötétség van a kalapban, és hogy ha a kalap mindent is tud, azt az egyet nem tudja, hogyan kell a Pista fülén megállni. Végre a tarkójára támasztotta a kalapot, és így az arca szabad lett.

- No, lássuk hát: mit tudok? - kérdezte Pista.

Fölvett egy újságot, és olvasni próbált, de nem tudott arról egyebet olvasni, mint amit maga kigondolt.

- Bizonyosan rossz az újság - szólt a gyerek -, nem jól van szerkesztve.

Megpróbálta a kártyákat: tud-e belőle magas tornyot építeni? Az nem sikerült.

- Rossz kártyák - szólt bosszankodva -, nagyapó sokszor mondta úgy kártyázás után, hogy rossz kártyák is vannak a világon. Próbáljunk hát repülni.

Megfogta a kezével a kalap szélét, s a két lábát emelgette. Persze nem tudott repülni egy arasznyit sem. Pista ekkor gondolkodóba esett: hol lehet a hiba?

- Most már látom - úgymond -, hogy a kalap egymagában nem elég, bizonyosan a többi ruha is kell, hogy mindent tudjon az ember.

Lassan, óvatosan magára vette a nagyapó kabátját, azután felhúzta a cipőjét, és hogy a siker teljes legyen, a görbe végű botot is a kezébe vette.

- No, hát most legelőször is repüljünk, mint a ludak. Hogy bámul majd a nagyapó, ha fölötte fogok röpködni!

Nekiszaladt a repülésnek, mint a ludak szoktak, de ekkor jött csak a váratlan helyzet. Ahogy felrepülhetett volna, megbotlott a nagy cipőkben, és úgy elvágódott, hogy még a tenyerét is odacsapta a padlóhoz.

A kalap ropogva gurult el a szobában. A bot nagyot csattant a padlón, és a cipők is leestek a lábáról. Nagyapó fölébredt.

- Mit csinálsz, Pistika? - kérdezte a hason fekvő kis polgártól.

- Mindent akarok tudni - felelt síró hangon.

- Hogyan akarsz te mindent tudni?

- Hát a mindentudó kalappal.

- Jaj, kis barátom - szólt nevetve a nagyapó -, a kalap csak akkor mindentudó, mikor az én fejemen van.