A gőzlő föld szaga de jóízű.
Ágaskodik a márciusi fű.
Ládájában állva a leánder
súgja: tavaszt lel, ki korán kel.
Anyám káráló, piros tyúkja
felröppen a vén kapudúcra.
Rámhull a bányából a csengés.
Olyan ez a friss nap, mint a vers és
mennyi jó rím! A bokros ibolyák
ütik meg Mári néni mosolyát,
a motorok zaját viszont a
vágásokból csörrenő szalonka.
Bizony, pirul bennem a költő,
míg nézem a lázasan dübörgő
életet. Jön a napról a sugár,
mint millió szíj, zúg, suhogva jár –
járnak a végtelen transzmissziók:
tavaszba hajtják a vén földgolyót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése