Narancsszín pálcákkal bókol a reggel.
Mézsárga lüktető lapok
suhannak át a zsaluk résein.
Hozzák a pirkadó napot.
Hozzák a gágogást s a mély lilákat
a vén falon átsikló szürke szárnyak,
melyeknek mása néma gyorsan
suhog a tündöklő magosban.
Az ablak jégvirágos mezejében
sétál egy könnycsepp álmatag.
Megbillen, felgyűl, aztán fürge lábbal
elindul. Sírva megakad
ép ujjamon s mint angyali követ
megilleti ajkával gyűrűmet.
Odébb a boglya dombja mozdul.
Zarándok kél a fűszálakból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése