Francesco Petrarca: Ámor virágban állt még

(CCCXXIV)

Ámor, virágban állt még
reménységem: nagy hűségem jutalma,
s elvétetett, ki bérem adta volna.

Haj, szörny halál, haj, irgalmatlan élet!
Az egyik rendületlen
gyötört csak, s álmaim zölden letörte,
s a másik itt tart fogva, kedvem ellen.
Ő meg, ki messze tévedt,
nem hagyja, hogy kövessem Őt a földbe;
de mégis mindörökre
trónt ül Madonnám szívem közepében,
s jól látja: életem miképpen élem.


/Ford.: Csorba Győző/