A nő felé, kit oly nagyon szerettem
és nem tudok feledni sohasem,
szállnék-repülnék én eszeveszetten,
a csónakon, folyón át, sebesen.
Vágyam vadul máris feléje lendül,
de engem itt hágy bénán, bágyatag.
Mért roskadok le elmult életemtül,
jaj, a folyó tükrén ki ez az agg?
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése