Künn az utcán fúj az ősz szele,
itt gubbasztok, mint egy remete.
Lelkem régi könyvekkel mulat,
nézek fönn egy árva vadludat.
Hold sugárzik a hegyek fölött,
füstölögnek a nehéz ködök.
Fagy, magány! És zsibbadó homály,
a gyér fénybe csak egy zsámoly áll.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése