Magányban élek, távol a Világtól,
nem bánt öröm és nem bánt félelem,
beljebb huzom ajtóm záró-zsinegjét,
szobám gyökérrel, gallyal bélelem.
Ha künn tavasz van, lelkemben tavasz van,
év hajlatán szivembe száll az ősz.
Itt benn utánzom az Idők futását
s tanyámon a nagy Mindenség időz.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése