Szélcsend, a tónak nincs hullámverése:
szirtnek, fenyőnek, bércnek, jégfokoknak,
amelyek csak fellegekkel társalognak,
töretlen benne most a tükrözése.
Hallik egy-egy száraz lomb reszketése,
s az is, ha szikla-útján friss nyomoknak
apró rögöt perdít a hegytoroknak
a fegyvert sejtő zerge szökkenése.
De lám: harangot kondít most a távol,
bút kelt, de enyhülés is szól szavából:
tehén legel füves hegy oldalában.
A béke szól hozzám halk zenében,
a béke, mely földünk elhagyta régen
az éden-kor legelső hajnalában.
/Ford.: Áprily Lajos/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése