Ölbey Irén: Szeptemberi láz

Fekszem a barna avaron...
Bocsásd rám vad nyilaidat,
zuhogj, zuhogj rám szilajon
lobogó szeptemberi nap.

Borítsd rám kék-arany eged,
tikkadt ősz, gyümölcsöt-adó,
hadd kóstoljam az ízeket,
mielőtt leszitál a hó.

Életem úgyis naptalan:
eső mosta el májusom
és viharos volt a nyaram...
Te gyújtsd fel vérem és húsom!

Gyújtsd fel a lelkem, néma láz,
jaj, záporozz rám tüzesen,
utolsó forró lobbanás,
utolsó bűvös szerelem.