Körös-körül homály fogad
a kékellő fenyők alatt:
a nappalnak itt nincs hatalma.
Egy fejsze csattog távolabb,
s egy gyors harkály a fát matatja.
Ott egy tört ág revesedik -
egy öreg rönk tövében itt
ezüstös-bundás nyúl lapul meg,
a vén, mohos fenyőn pedig
mókuska lompos farka billeg.
Gazos az út is, elvadult,
s a megzöldült híd meghajolt,
beleroskadt a vízmosásba -
bizony, régen, sok éve volt,
hogy lovak patkós körme járta.
/Ford.: Teller Gyula/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése