Afanaszij Fet: Lelkem megtépett erdejében

Lelkem megtépett erdejében
áll egy szentegyház. Égi csend...
Az élet örök kincse minden,
ami összegyűlt odabent.

E szűz rejtek elérhetetlen -,
s hogy merről visz ösvény oda,
kiszáradna inkább a nyelvem,
de el nem árulná soha.

Hát mondd, nem lényednek csodája,
hogy tegnap - mily rég, istenem!
- beléptél titkom templomába,
sugarasan és hirtelen...?

És azóta magamban érzem
e boldogító sugarat,
mely halk mosolyod melegében
mindörökké bennem marad.

/Ford.: Lothár László/