Afanaszij Fet: Őszi éjszaka

A fenyők sűrű ágát vad szél összezilálta,
sír az ősz, nyöszörög, hull könnye, jeges sziporka.
Nincs csillag az égen, földön gyertya világa,
mindent elmosna a víz, szél messze sodorna.

Üresség. Hűlt ágyamhoz nem jön az álom,
durván csufolódva időmet méri az óra.
Hagyd hunyni a mécsest, lelked messzire szálljon!
Vagy öröklött, súlyos terhed húz le a porba?

Ó, nyájas tündér, jöjj el a földi homályba,
s én ezzel a perccel mérem időmet örökre.
Ringasson el zengő szavaid muzsikája,
és verhet az óra, az éj sírhat nyöszörögve!

/Ford.: Rab Zsuzsa/