Ablakhoz hajtva fejemet
csöndes borúval egyre vártam
hogy jöjj s kint futhassak veled
a hótakarta pusztaságban.
De rejtett erdő-csillogás,
sziporkázó lombú banánfa,
zuzmó, ezüsttel-zúzmarás,
szökőkút habzó gyöngyszilánkja.
Láttam zegzugos hegyeket,
lábad-túrta havat az úton,
kristálybarlangban lestelek,
ahová nem volt mód bejutnom.
S megjöttél s megnyílt a titok:
szádon mosoly, szemedben vád van. -
Lám, be igaz sugallatot
leltem a csipkés jégvirágban!
/Ford.: Tellér Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése