Afanaszij Fet: Döngött a szomszéd szurdok éjjel

Döngött a szomszéd szurdok éjjel,
patak patakot nyeldekelt,
s a fölkelt víz, bősz erejével,
a győzelméről énekelt.

Aludtál. Ablakunk kitártam.
A mezőn darvak hangja szállt,
s a gondolatot vitte bátran
egy erő, árkon-bokron át,

száguldani, versenyt a széllel,
határ, erdő s mező felett,
s a föld, tavaszi reszketéssel,
a lábam alatt reszketett.

De mért gondoljak gyötrelemre,
ha egy sötét árny suhan át,
mikor itt vagy, jó szellemem te,
bajokban próbált, hű barát?

/Ford.: Lothár László/