A tavaszi holdfény
lágyan földerengett,
alma- s meggyfaillat
csókolja a kertet.
Egyre csak csókolja,
mélyén a sötétnek.
S te a bút nem érzed?
S benned vágy nem ébred?
Rózsát hívogat bús
fülemüle nóta.
Öreg kőnek könnye
csordogált a tóba.
A hajfürt is elhull,
- elviszi az élet.
S benned bú nem ébred?
S fájdalmát nem érzed?
/Ford.: Lothár László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése