A völgyben tavasz s éjszaka.
Álmatlan éjbe fut a lélek,
s jólérthetőn hallik szava
az ember-mentes, tiszta létnek.
És a lélekhez szól a lét,
egy távoli lét - nem e földi
- s áramló, örök hűvösét
egyenesen lelkemre küldi.
De ím, a hajnal fölragyog!
Reszketnek, olvadnak az árnyak,
s föllelni a való napot,
bont a lélek ujjongva szárnyat.
/Ford.: Lothár László/
Álmatlan éjbe fut a lélek,
s jólérthetőn hallik szava
az ember-mentes, tiszta létnek.
És a lélekhez szól a lét,
egy távoli lét - nem e földi
- s áramló, örök hűvösét
egyenesen lelkemre küldi.
De ím, a hajnal fölragyog!
Reszketnek, olvadnak az árnyak,
s föllelni a való napot,
bont a lélek ujjongva szárnyat.
/Ford.: Lothár László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése