Alfonsas Maldonis: Télre a folyó mind megárad...

Télre a folyó mind megárad,
Csurig telt tányér szélről a rét.
Otthon a házak ázva-fáznak,
Mint a röghöz hű árva veréb.

Most száll az este le, száll az est le,
Erdőre, lápra, messze földre.
Apám merengve, elmerengve
Könyököl, asztallapra dőlve.

Ablakba bámul, füstöl egyre.
Anyám meg sző csak, sző tűnődve.
Már unokáit - már nem engem -
várja hiába, s hull a könnye.

/Ford.: Garai Gábor/