Miha Kvlividze: Ballada a szerelemről

S fölnéz a holt, bár földben a teste:
látja - asszonya nem hál mellette.

Horpadt koporsót nyit rideg ujja,
únt takarót, a rögöt lerúgja.

Indul, asszonya nyomát keresve
kereszturakra, emlékezetbe.

Uram - így töpreng - hová ment tőlem?
Miért esett így, hogy eltűnt előlem?

S keresi egyre - ölelni még!
Egy szerelmének nem elég egy élet.

/Ford.: Garai Gábor/