Sötét hajamba szürke szál vegyül.
Ó gyors idő! mily nagy a gyorsaságod:
az ifjut már öreggé tenni vágyod,
és mit se hagysz nekünk megúnt kegyül.
Fonnyad a szépség, báj és ifjuság,
csak a hűség él bennünk már tovább.
Sisakomban hát méhek dongjanak.
Szerelmi dal, jámbor zsoltárrá változz,
öreg lábam térdepelj, és imádkozz,
te annyit vétkező, hazug ajak.
A főúr úri sorsa véget ér,
s a nyűgös szív hamar aludni tér.
Királynőm! Önnek szól köszönetem:
kivánom: bár ne lenne semmi gondja!
Áldás szálljon az én jó Asszonyomra,
s az ég átka legyen az ellenen.
Úrnőm, érzem, nincs messze már a vég –
hadd legyek addig hű szolgája még…
/Ford.: Raics István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése