2014. október 30., csütörtök

Lucian Blaga: A betyár


Zöld hona várja, betér a vadonba.
Egy percre megáll, bajszát simogatja.
Gyönge füvekből fon kicsi gyűrűt,
s messzire gondol: vérre, aranyra.

Ezután járt utakat sose járhat,
átszeli lépte keresztben az ösvényt:
eltűnik, eltűnik itt a hegyek közt,
elfeledi anyját és el a halálát is.

Begázol a mélybe, hol ősszel a kígyók
hálnak a sziklaközökbe osonva.
Az erdei szellem és a sötétlőn
daloló patakok béklyóit eloldja.

Évekig aztán senki se látja.
Hogy itt járt, erre is, arra is, azt csak
fenn a magasban az ölyv szava jelzi
s a baglyok gyors zokogása.

/Ford.: Garai Gábor/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5