Minden nap és minden órában elválsz
Magadtól, és nem fáj a búcsú, látom.
Annyit se szólsz: majd viszontlátjuk egymást,
Vagy, ahogy illik: ég veled, barátom.
Mások várnak, loholsz csak nyakra-főre,
S az örök sietségben elfelejted,
Hogy - míg egyenest igyekszel előre -,
Önmagadat soha útba nem ejted.
/Ford.: Garai Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése