(Mindazoknak,
akik engem szerettek,
szeretnek, vagy
szeretni fognak)
Vágyaim tűzpiros párnáját: az ajkad
sokszor kivántam véresre tépni…
de nem tudtam soha, bár akartam
a szerelem tiszta utjára lépni.
Tegnap még szőke leány ajka
nyilott előttem csókos csodára…
de egy őszi estén elémvillant
a fekete nő hófehér válla.
Szerettem volna csak egyet szeretni,
Téged: ki lázban hullottál elém…
de a csalfa álmokkal telt élet
mindig uj asszonyt sodort felém.
S én űzötten, lihegőn kértem,
hogy mindenki szeretve legyen az enyém,
kit az élet bohó éjszakákon
vidáman, pompázón dobott elém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése