Az éjszaka tündére kezével
Kihímezte a réteket,
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
Jó reggelt, virágok, füzek!
Jó reggelt mondom jobbra-balra,
minden virágnak köszönök,
látogatóban vagyok én itt
ezer kis ismerős között.
Köszöngetek és fütyürészek,
minden szép, minden érdekel,
Pedig tegnap, szombaton este,
de szomorún aludtam el!
Egész nap pénz után szaladtam,
a remény, mint a nap fogyott.
Mi lesz? – kérdeztem, és gyülöltem
ami jön, a vasárnapot:
Míg volt remény, mindent gyülöltem,
és nem jött pénz, és este lett.
Aztán az éj ezer virággal
hímezte ki a réteket,
s most itt vagyok az Ördögormon,
ünnep van, pénz nem lesz ma se,
nézem, hogy ring sárgán a zöldben
a gyermekláncfü tengere,
nézem a felhőt, lent a csárdát,
a hátán hempergő csikót,
s hogy egy galyon, mint szürke gyöngyöt,
hogy viszi nagy hasát a pók,
és letelepszem, és az erdő
mint zöld város tolong körül,
s kívül az emberi világon,
minden társadalmon kívül,
tul kötelességen s reményen
egészen jól érzem magam:
holnapig már nincs mit csinálni,
örülök annak, ami van.
Egész nap pénz után szaladtam,
hajszolt és megcsalt a remény:
reménytelenül, megnyugodva
heverek a tisztás gyepén,
és oly jó ez a felelőtlen,
embertelen semmittevés,
hogy szinte fáj, hogy jön a holnap
s a gond megint, hogy lesz-e pénz.
Szinte fáj, - de mire kimondom,
már tünik is a fájdalom,
nincs tegnap, nincs igazi holnap
ezen a gyönyörü napon, -
s egyszerre, boldogan, felugrom,
hogyne! hisz már érezni, hogy
körülbelül kész van a vers is,
amit a fejem forgatott:
kész a vers, és pénzt adnak érte!
Rendben van! És megyek tovább:
Jó reggelt, gyönyörü vasárnap,
Jó reggelt, gyönyörü világ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése