Didergő, szürke dalnokok
itt van az ősi nagy szerep,
karmester úr, a szél dohog
megadta már a sípjelet.
A sípjel elhangzott s a kar
a kórus hallgat: no mi lesz?
Ki szól a nyírfák és a tar
tölgyek borus sziveihez?...
A karmester dühöng, morog
és csak dirigál hevesen.
Megteltek mind a páholyok
s a veréb-kar nem énekel.
Botrányba ful a nagy szerep!
bár néha egy csirip-csirip
zokog, de alig hatja meg
a nyír-kisasszonyok szivit.
Aztán a zuzmás ághegyén
egy szürke dalnok megjelen,
és szól: sem társaim, sem én
nem énekelünk éhesen! …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése