Der von Kürenberg: Mért küldesz bánatot rám...

Mért küldesz bánatot rám,    hivedre, gyöngy alak?
Szivem előbb reped meg,    mint hogy elhagyjalak.
Szerelmed ha elveszítem,
rajtam szánakoznak    mind az emberek,
mert elhágy édes üdvöm    s kívüled mindent megvetek.

/Ford.: Rab Zsuzsa/