Nincs nap, hogy a lelkem ne fájna,
ne hívná a múlt perceit,
szavakat keres, de hiába,
és döbbenten sorvadozik,
mint aki gyermekkora táját
vágyik, azt vágyik látni még,
s hírt hall, nagy hírt, azt, hogy hazáját
elnyelte a tengerfenék.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése