A dűlőút a szántón messze megy,
álmai hófehér cseresznyefák.
Ünneplő fénnyel rezzen minden ág
az estben, hol a felleg, szürke hegy,
a nappalt arany ékkel szegi be,
távol ragyog egy kis templomtorony.
Harangja halvány szélben hint arany
kongást a táj zöld vetésire.
Szánt egy paraszt, rója az ég-szegélyt.
Két ökre, páros démon, szörnyalak,
feketén a mély égi tűzbe hág.
És egy malom a nap hajába kap
s görgeti kézről kézre a setét,
roskadozó, vérbefúlt berken át.
/Ford.: Garai Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése