Nem búsulok ezután,
ki a rétre szaporán,
ott játszodjunk már tovább:
ragyog ránk a sok virág.
Jőjj velem, jőjj velem,
jőjj, ha mondom, Kedvesem.
Fonj be, édes Szerelem,
szép koszorut fűzz nekem,
hadd diszitsen egy fiut,
aki udvarolni tud.
Jőjj velem, jőjj velem,
jőjj, ha mondom, Kedvesem.
/Ford.: Keresztury Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése