2014. november 3., hétfő

Ivan Bunyin: A bokrokon


A bokrokon, mint napsütésbe járva
árnyék követ: Az ezüstös fűbe
hulló sötét fejünk a hold sugára
talányos fénnyel szegi be.

Megállok. Látom búcsúpillantásod,
de szívemre a sír hidege csap -
rejtelmes-csüggedt, sápadt arcu másod
oly idegen a sápadt hold alatt.

/Ford: Fodor András/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5