Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
Mely még egy Pegazus szárnyait is nevetéd.
Ó, hol vagy keccsel-teljes szilaj indulatimnak
Hasztalan izzadó mennyei Tantalusa?
Nemde világok – idők – nyúlnak heverészve tömötten
A cél közt, s közted? vak here-vágyakodás!
Gyermeki bábok után kacsalódó képezet! egykor
Csillagokat sietél egybe ölelni – mi lett?
Dölyfös kedvesnek csak az egy mosolygva kiejtett
Nem szava feltátott sírodig elkanyarít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése