Áon berkeiben zaj nélkül folyjon el éltem,
Mint kristálycsermely mirtuszok ágai közt.
Olykor kis felhő víg kedvem egére borulhat,
S a szerelem, mint nap szórja szeliden el azt.
Könnyű lélekkel lássam közelíteni végem,
S kedvesemen függve hunyjanak el szemeim,
Emlékül nyíljék minden kikeletre poromból
Gyászló hívemnek síromon egy nefelejcs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése