Ragály rontott a világra,
nincs neve, nincs szeme-szája.
Eleven? Vagy a szél az? Aligha
leljük a szót, mely eltakarítja!
Beteg az ember, beteg a kő is,
bedől a tűzhely, kidől a tő is.
Az ezüst sötét elem volt, ámde kemény -
s korcs arany az már, beteges puha fém.
Sír ez a korszak, a könny ferdén lepereg.
A gyógyírt és a feledést hívják e jelek.
/Ford.: Garai Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése