2014. november 1., szombat

Lucian Blaga: A tegnap fénye

 

Várok, s azt sem tudom, mire. Várom
a múlt alkonyba omolt estjét. Olyan mélyre hajolt ma
a homlok, amely rég büszkén tört a magosba.

Várok, s azt sem tudom, mire. Várom
egy édes régi órám: szívemben alaktalan él benn,
a kár a halott korsón egy száj nyoma épen.

Várok, s azt sem tudom, mire. Hol van: a múlt
s száz tegnapi csillag alatt mivé lett
a kihúnyt fény, mit még egyre dicsérek?!

/Ford.: Garai Gábor/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5