Nem tudom, miért
száll bús szellemem
bolond s vak szárnyakon által a tengeren.
A zúgó vizen
szívem szárnya véd
mindent, ami nékem kedves. Ó miért, miért?
Mélabús sirályként szálldogálva
jár a hullámok nyomában elmém,
friss szelekkel ringatózva, lengén:
és lecsap, ha kél a víz dagálya,
mélabús sirályként szálldogálva.
Szabadságtól és
naptól részegen:
ösztöne vezérli és útja a végtelen.
Hullám-szirteken
nyári szélverés
szelid ölébe hull s langy félálomba vész.
Néha úgy rikoltoz, bánatába
hogy a révész, messze, összerezzen:
majd testét a szélre bízva lebben
és aláhull, szárnyait lezárva,
s újra fölszáll és rí bánatába!
nem tudom, miért
száll bús szellemem
bolond s vad szárnyakon által a tengeren.
A zúgó vizen
szívem szárnya véd
mindent, ami nékem kedves. Ó miért, miért?
/Ford.: Garai Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése