Szemed esthajnal csillaga,
Genovévám, én kedvesem,
suhansz, mint a szépség maga,
ha szólsz, szeráf zeng édesen.
Szivemben ég a szenvedély,
de nem is égi bájodért:
egy éber hang, mely benned él,
int: hallgasd meg, kit bánat ért.
Ha ki balsors példája lett,
s egy mentő kéz se nyúl felé,
emelkedik szép kebeled,
mint hab fölé a hattyué,
hullámoztatja szánalom,
ezért szeretlek téged oly nagyon!
/Ford.: Szegő György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése