Ma engem köszönt minden madár,
harkály kopácsolt és szajkó kiáltott,
a májvirág kék szeme itta már
a nap-mosolyt, mint a szellő csak átfújt.
Száz meg száz fehér s tarka lepke szállt,
a lusta legyek kiültek a napra.
Hetykén lépkedtem, s víg szemem utált
nyomoromat is végesnek mutatta.
De az est hüvösében kialudt
derüs kedvem fehérlő mécsvirága.
Rám a bú sűrű hullám-árja hullt,
már-már homály szállt az egész világra.
S így lettem újra tengődő szegény,
ki mégis, végleg semmit föl nem adhat.
Sápadt árny jött az alkonyatban felém,
s mohón nyílt bimbók kezébe ragadtak.
/Ford.: Garai Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése