Őtet szerettem én, a szép Ninát,
S hűséget esküdtem bájos kezére:
Míg verne szívem, míg pezsegne vére,
Ő lenne, nem sors, életem vezére.
El sem szakaszta tőle semmi gát,
Sőt bár reményem mindeddig nem ére
Munkával is kívánt nyugvóhelyére,
Fogadtam újra istenném övére:
Őtet szeretném én, a szép Ninát.
Állott szavam, s meghallgatá Cythére:
Mert bár kevély én, s bár ő nagyra lát,
Elég hitemnek most is annyi bére:
Őtet szeretném, őt, a szép Ninát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése