Tegnap ittam egy icce bort,
de csak úgy egymagamba:
tegnap a mellemre omolt
aranyhajával Anna.
Ujjongtak a kiéhezett
zsidók, ha hullt a manna,
de az én üdvöm édesebb,
mert ajkán őrzi Anna.
Nem kell nekem kelet s nyugat
megannyi birodalma!
Átkarolom, s hozzám tapad
olvatag testtel Anna.
Szultána s császárnő nekem
hálót hiába fonna,
de lázas vággyal ölelem
Annát, engem meg Anna!
Állj félre, büszke Héliosz!
Félre, sápadt Diana!
Csillagos ég, ne záporozz
fényt, míg velem van Anna.
El, nap, hold, csillagok! Te éj,
hollószárnyon suhanj ma,
s hozz angyaltollat, hogy kevély
dalomban éljen Anna!
Utóirat
Leint a törvény szelleme?
Köt az egyház tilalma?
Ott egye őket a fene!
Megyek, vár rám ma Anna.
Ha elhagyna e drága lány,
nem élném túl, szavamra!
S ha hármat kérhetnék csupán,
az első lenne Anna.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése